A máriatövis elsősorban szilimarin hatóanyagáról ismert , amely erős antioxidáns és májműködésvédő. Ez a cikk a máriatövisre és annak összetevőjére, a szilimarinra összpontosít, valamint arra, hogy ezek hogyan működnek a máj egészségének és általános egészségének támogatásában.
Máriatövis: növénytan és történelem
A máriatövis ( Silybum marianum ) az Asteraceae család egyik fontos gyógynövénye , amely jellegzetes fizikai tulajdonságairól és gyógyászati tulajdonságairól ismert . A növény akár 2 méteres magasságot is elérhet, és könnyen felismerhető nagy, fényes leveleiről, ezüstfehér erekkel, amelyek a "Marian's Web"-re emlékeztető mintát hoznak létre: A legenda szerint a leveleken lévő fehér foltok a maradványok. Szűz Mária anyatejéből, amikor elbújt Heródes katonái elől. Ez a történet vallási és misztikus dimenziót ad a növénynek, és hangsúlyozza történelmi és kulturális jelentőségét. Májustól augusztusig lilától a rózsaszínig terjedő virágaival virágzik, amelyek nagy fürtökbe tömörülnek.
A máriatövis története az ókori Görögországig nyúlik vissza , ahol először Dioszkoridész szövegei említik, egy orvos és botanikus az i.sz. 1. századból. A középkorban a máriatövist Európában epehólyag-betegségek és májproblémák kezelésére használták. Neve, Silybum , valószínűleg a görög " silybos " vagy " silibon " szóból származik , ami "hártyát" vagy "veréb" jelent, valószínűleg a mag alakja hasonlósága miatt.
A hagyományos európai gyógyászatban a máriatövis magvakat cholagogikus (epekiválasztást serkentő) és májvédő (májvédő) hatásuk miatt használták . A magvakat a népi gyógyászatban kígyómarás és májbetegségek kezelésére is használták. Bingeni Hildegard német bencés apátnő és természettudós a 12. századból a máriatövist a "máj tisztításának" eszközeként említette.
Mi az a silymarin ?
A szilimarin egy flavonolignán komplex (beleértve a szilibint, a szilidianint és a szilikrisztint), amelyet máriatövis magjából vonnak ki. A szilimarin vízben rosszul oldódik, ami befolyásolhatja biológiai hozzáférhetőségét és felszívódását a szervezetben. Emiatt a kutatás olyan különböző készítmények, például liposzómák vagy mikrokapszulák kifejlesztésére összpontosul, amelyek javíthatják oldhatóságát és terápiás hatékonyságát.
Molekuláris szinten a szilimarin erőteljes antioxidánsként működik, megköti (eltávolítja) a szabad gyököket és stabilizálja a sejtmembránokat. Ez megvédi a sejteket az oxidatív stressz okozta károsodástól, és elősegíti a sérült májsejtek regenerálódását.
A szilimarint és komponenseit tovább vizsgálják azon képességük miatt, hogy befolyásolják a szervezet különböző enzimatikus útjait, amelyek segíthetnek a különféle betegségek, köztük a gyulladásos állapotok és a májbetegségek leküzdésében. Bonyolult kémiai szerkezete és változatos biológiai hatásai vonzó tárgyává teszik a farmakológia és a táplálkozástudományi területek további kutatásainak.
Egészségügyi előnyök
1) A májműködés támogatása
A szilimarin erős májvédő hatásairól ismert , amelyek elengedhetetlenek a máj egészségének megőrzéséhez. A máj az anyagcsere és a méregtelenítés kulcsszerve, kiszűri a vérből a káros anyagokat. A szilimarin támogatja ezt a folyamatot azáltal, hogy stabilizálja a májsejtek sejtmembránját és elősegíti azok regenerációját. Ez a képesség különösen értékes azoknál a betegeknél, akiknek májkárosodást szenvednek olyan tényezők, mint az alkohol, a vírusfertőzések vagy a mérgező anyagoknak való kitettség. A szilimarin emellett serkenti a fehérjeszintézist, ami elősegíti a sérült májsejtek gyorsabb felépülését és javítja a máj általános működését.
2) Antioxidáns hatás
A szilimarin jelentős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, melynek köszönhetően hatékonyan semlegesíti a szabad gyököket és csökkenti a szervezet oxidatív stresszét . Az oxidatív stressz számos krónikus betegséghez kapcsolódik, beleértve a szívbetegségeket és a cukorbetegséget. A szabad gyökök elleni küzdelem képességének köszönhetően a szilimarin segíthet megvédeni a szervezetet ezektől a betegségektől, és elősegíti a hosszú távú egészséget és vitalitást. Ez az antioxidáns aktivitás tovább növeli a májsejtek ellenálló képességét a külső káros hatásokkal szemben, ami elengedhetetlen az egészséges májrendszer fenntartásához.
3) Gyulladáscsökkentő tulajdonságok
A szilimarin emellett erős gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik , amely jótékony hatással van a szervezet szisztémás gyulladásának csökkentésére. A gyulladás normális immunválasz, de a krónikus gyulladás különféle egészségügyi szövődményekhez és betegségekhez vezethet. A szilimarin segít modulálni a gyulladásos folyamatokat a szervezetben, hozzájárulva a gyulladásos állapotok megelőzéséhez és kezeléséhez, beleértve a májat érintő állapotokat is. Ezek a tulajdonságok a szilimarint értékes kiegészítővé teszik azok számára, akik természetes módszert keresnek a gyulladás csökkentésére és az általános egészségi állapot előmozdítására.
Hogyan építsd be a máriatövist az étrendedbe
A máriatövis többféle formában kapható, beleértve a kapszulákat, tablettákat, port és teát. Kiegészítő kiválasztásakor győződjön meg arról, hogy az szabványosított szilimarin kivonatot tartalmaz, hogy garantálja a hatékonyságát. Az adagolásról konzultálni kell orvosával, különösen, ha más gyógyszereket is szed.
Általánosságban elmondható, hogy a máriatövis biztonságosnak tekinthető, de mint minden táplálékkiegészítő, allergiás reakciókat vagy gyomor-bélrendszeri zavarokat okozhat érzékeny egyénekben. A csillagcsaládba tartozó növényekre allergiásoknak is óvatosnak kell lenniük.
Következtetés
A máriatövisből származó szilimarin hatékony természetes szer a máj egészségének és általános egészségének megőrzésében. Regeneráló, védő és gyulladáscsökkentő képessége a máriatövist értékes szövetségessé teszi a májbetegségek megelőzésében és kezelésében.
Abenavoli, L., Capasso, R., Milic, N., & Capasso, F. (2010). Milk Thistle in Liver Diseases: Past, Present, Future. Phytotherapy Research, 24(10), 1423-1432. Dostupné online na Wiley Online Library.
Loguercio, C., & Festi, D. (2011). Silybin and the liver: From basic research to clinical practice. World Journal of Gastroenterology, 17(18), 2288-2301. Dostupné online na PubMed Central.